Milyen érzés?

Természetesen isteni. Van az a módosult tudatállapot, amikor majdnem extatikus élmény maga az írás folyamata is és a pillanat is, amikor az utolsó pont után rájövök, hogy valamit alkottam, valamit adtam magamnak magamból. Gyerekkoromban sokat beszéltem az ötleteimről, és édesapám sokszor megjegyezte, hogy „ne beszéld ki magadból, írd le!” Gyerekfejjel meg is tettem, aztán a külvilág túlzottam elvonta a figyelmem a belvilágról. Meg kellett ismerni és tanulni a külső világot azért, hogy nyugodt lelkiismerettel vonulhassak vissza a belsőbe. Nekem ez okozza a legnagyobb örömet.

Ez az első önálló verseskötetem. Olaszországban már jelentek meg verseim antológiákban, valamint irodalmi versenyeket követő kiadványokban, versgyűjteményekben. Hatalmas sikerélmény volt egy másik országban, egy másik nyelven írt verseimet nyomtatásban viszontlátni. A legnagyobb siker azonban mégis az volt számomra, hogy mindezek hatására kezdtem úgy érezni, minden lehetséges, aminek már a gondolata otthont teremt bennünk egy pillanatra, és örömteli nevetéssel ráz fel az egyhangúságból.

Milyen érzés?