Életem története

Gyönyörű, hófedte hegyek közt születtem. Mégis mindig tengerre és hőségre vágytam.

Gyerekkoromat írással, énekléssel és álmodozással töltöttem. Mégsem hittem bennük.

Aztán iskolába jártam. Mégis azt tudom a legjobban, amit soha nem tanultam.

Dolgozni kezdtem. Mégis csak abban volt sikerem, amiért semmit nem tettem. Látszólag.

Közben éltem is. Mégis az álmaim tűntek valóságosabbnak.

Néha szerettem. Mégis mindig csalódtam magamban.

Mindig harcoltam. Mégsem tudtam legyőzni önmagam.

Egy nap mindent elveszítettem. Mégis volt mit vesztenem másnap.

Félni kezdtem, és minden ajtót becsuktam. Mégis, egy nyitva maradt.

Visszamentem. Kisírni magam gyerekként. És az elfelejtett kislány visszaadta legdrágább kincsem: saját magam. És a hangom. És a tollam. És az álmaim.

eletem-tortenete1_sajter-gizella
Fényképezte: Sajter Gizella
La storia della mia vita?

Nacqui in una piccola città, fredda, tra altissime montagne, dove se riesce insediarsi la nebbia, resta là per molto tempo. Eppure desiderai sempre il calore e la luce.

Trascorsi la mia infanzia cantando, scrivendo e sognando. Eppure non gli credei.

Poi studiai. Eppure tutto ciò che so, non imparai mai.

Poi lavorai. Eppure successo mi portarono solo le cose per cui non feci niente. Apparentemente.

Poi anche vissi. Eppure i miei sogni mi sembrarono più reali.

Poi amai. Eppure mi sempre abbandonai.

Poi lottai. Eppure non potei mai sconfiggermi.

Poi persi tutto. Eppure ebbi ancora da perdere nel giorno successivo.

Poi mi spaventai e chiusi tutte le finestre. Eppure una fu rimasta aperta.

Tornai. A piangere. Da bambina.

E la piccola dimenticata mi restituii il mio tesoro più prezioso: me stessa. E la mia voce. E la mia penna.

eletem-tortenete2_sajter-gizella
Fényképezte: Sajter Gizella
The story of my life?

I was born among beautiful, snow-covered mountains. Yet I’ve always been longing for the ocean and heat.

I spent my childhood writing, singing and dreaming. Yet I did not trust them.

Then I went to school. Yet I know best what I never learnt.

I started to work. Yet I only had success in those things I never did anything for. Apparently.

I lived my life. Yet it was my dreams that seemed more real.

Sometimes I loved. Yet I always ended up being disappointed in myself.

I always fought. Yet I could not defeat myself.

One day I lost everything. Yet I still had something to lose the next day.

Then I got scared and closed all the windows. Yet one was left open. So I went back. To cry. As a child.

And the long forgotten little girl gave me back my treasure: myself. And my voice. And my pen.

eletem-tortenete3_sajter-gizella
Fényképezte: Sajter Gizella

Olasz nyelvű honlapom itt érhető el.