Világvége Karácsonyra

Ma volt az év legrövidebb nappala. Lementem a partra sétálni, hogy többet lássak belőle. Bár nem könnyű egy trópusi szigeten karácsonyi hangulatot idéző helyet és dolgokat találni, meglepetésemre mégis akadt néhány, ami ünnepi mosolyt csalt a szívembe. Homokhóember, strandpapuccsal és a hullámok által partra vetett apró tárgyakkal díszített fenyő, ágakból eszkabált karácsonyfa, amelyre az arra járók kedvük szerint aggathatnak bármilyen díszt. Lelkesen fotóztam őket, majd leültem a homokember mellé.

December 21… eszembe jutott az öt évvel ezelőtti december 21. A nevetségesen rettegett nap, amikorra a nemzetközi média világvégét hirdetett. Emlékszem, a Keleti pályaudvar parkolójában, az autómban ültünk a barátnőmmel és egymás kezét szorongatva vártuk az ominózus pillanatot. Nem hittük, persze, hogy nem gondoltuk komolyan, de én ott, akkor őszintén és tiszta szívemből azt kívántam, bárcsak valóban világvége lenne. Szívem – lelkem darabjaiban hevert és sem értelmét, sem célját nem láttam már semminek. Ott, akkor, a világvége tűnt a legjobb megoldásnak. Aztán eszembe jutottak azok, akiket szeretek és arra gondoltam, értük mégiscsak jobb lenne, ha elmaradna. Aztán az is eszembe jutott, vajon saját magam miért nem tudom annyira szeretni, mint őket?

Eljött a várt pillanat, és a következő és a következő. Ugyanúgy dudáltak az autók, ugyanúgy kiabáltak az emberek, ugyanúgy sípolt a vonat. Mégsem lett vége a világnak. Úgy tűnt, hiába kívántam teljes szívvel.

Most látom csak, milyen vak voltam, hogy nem vettem észre, valójában igenis meghallgattatott a kérésem. Valóban világvége lett, az én világomban. Atomjaira robbant, porrá égett minden, amit magaménak és az életemnek hittem. Akkor annyira fájt, hogy nem láttam, már az új világ kapujában állok. Végül is, mi mást jelenthet egy világvége, mint egy új világ kezdetét? És néha valóban csak kérni kell és komolyan is gondolni. Másnak nem árthatunk vele, csak a saját világunkban van hatalmunk. És az elég is.

Örökre hálás leszek annak a világvégének, a legszebb karácsonyi ajándék volt, amit kaphattam. Annyi csodálatos dolog történt azóta, annyi szépség, annyi szeretet van mindenhol. Visszagondolva alig jön, hogy higgyem és szégyellem, hogy minderről önként majdnem lemondtam.

Szívből üzenem mindenkinek, ne féljetek a végektől, mert csak az új kezdet szükséges velejárója. Jobb elveszíteni azt, ami szenvedést és fájdalmat okoz, mert az se nem szeretet, se nem béke, se nem szabadság, egyszóval semmilyen igazi értéke nincsen, ami az életünket szebbé vagy jobbá tenné.

A Szeretet ünnepének küszöbén azt kívánom, mindenkinek jusson eszébe, hogy nem csak másokat, magunkat is szeretni kell. És nem kell megvárni a világvégét vele, lehet okosabban is csinálni, mint ahogyan azt én tettem.

Gyönyörű Karácsonyt és szeretettel, tökéletes pillanatokkal, lelkes álmokkal és a megvalósításukhoz szükséges bátorsággal teli, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Sajter Gizella

Világvége Karácsonyra
Tagged on: